|
|
BAUER JÁNOS:
A "polgári blöff"
(in: HVG, 1998. április 11.)
Márciusi kongresszusán a Fidesz hivatalosan is programjába iktatta az évi "legalább hétszázalékos" növekedést. Arra a kérdésre, hogy mitől lesz ez lehetséges, leginkább azzal válaszoltak, hogy a vállalkozások növekedési energiáit az adó- és járulékterhek csökkentésével lehet felszabadítani. Ugyanezzel a gondolatmenettel találkozunk a Kisgazdapárt választási kampányában is. Arra az ellenvetésre, miszerint a hitelen és nagymértékű adó- és járulékcsökkentés veszélybe sodorhatja az államháztartás egyensúlyát, ha nem gondoskodnak a kiadások egyidejű mérsékléséről, azt válaszolják, hogy az adókulcsok csökkentése esetén a polgárok szívesebben fizetik meg az adót, tehát az adóbevételek tömege nem csökken - a Fidesz előszeretettel emlékeztet az 1995-ös társaságiadó-csökkentés példájára-, a kiadások mérséklésére nincs is szükség. Ez a gondolatmenet szerintem több ponton is hibás.
A kisebb hiba ott van, hogy a társaságiadó-csökkentés tapasztalatából nem vonható le biztonságos következtetés más adó- és járulékcsökkentések várható hatásaira. A társasági adó a vállalkozások nyereségének adója. Olyan jövedelemé, amelynek alakulása nagyban függ a vállalkozók költségkalkulációs döntéseitől. Magyarul: a vállalkozónak elég tág játéklehetősége van abban, mit szá-mol el költségként, hogyan alakítja a nyereségét. Az adókulcs drasztikus csökkentése tehát valóban befolyásolhatta úgy a vállalkozók viselkedését, hogy végül is nem csökkent az adó tömege.
Más a helyzet a személyi jövedelemadóval (szja) és a társadalombiztosítási járulékkal. Ezek alapja a lakosság bérjellegű és egyéb jövedelme, amelynek alakulását korántsem képes úgy manipulálni az adóalany, mint a nyereséget a vállalkozó. Vannak olyan részei az szja- és a tb-járulék alapjául szolgáló jövedelemtömegnek, ahol van ilyen manipulációs lehetőség - amikor az a kérdés, hogy minimálbéren vagy valódi béren jelentenek-e be egy alkalmazottat az építőipari vagy kiskereskedelmi vállalkozók -, de az adóalapul szolgáló jövedelemtömegnek ez csak egy kisebb része. A bérből élők, szja-t és tb-járulékot fizetők jövedelmének nagyobb, költségvetési szervek és nagyvállalatok által kifizetett része nem eltitkolható és nem manipulálható a leírt módon, ezért az szja és különösen a tb-járulék politikusi ígéretekben foglalt csökkentése valóságos bevételkiesést okozna a központi költségvetésnek, illetve az egészségügyi pénztárnak.
Tekintsünk azonban el ettől, és fogadjuk el egy percre: az adó-, illetve a járulékkulcs radikális csökkentése nyomán az adó- és járulékfizetők viselkedése gyökeresen megváltozik, eltűnik a feketefoglalkoztatás, tényleges béren jelen-tenek be mindenkit, miáltal az adó- és járulékbefizetés tömege nem csökken, esetleg még emelkedik is. Ha ez történik, akkor viszont nem következik be az adócsökkentéstől várt növekedési hatás.
Növekedési hatása ugyanis nem a névleges, hanem a tényleges adócsök-kentésnek van. A névleges, a jogszabályokban előírt adó- és járulékkulcs mel-lett létezik a magyar gazdaságban tényleges adó- és járulékkulcs is. A teljes mértékben feketén foglalkoztatottak járulékkulcsa nulla, a minimálbéren bejelentetteké a névleges kulcs fele-harmada-negyede. Ha már most a névleges járulék csökkentése nyomán csökkennek azok tényeleges terhei, akik eddig is szabályosan fizettek, ugyanakkor a fizetési hajlandóság feltételezett emelkedése, "az adóalap kiszélesítése" nyomán növekednek azok tényleges járulékterhei, akik eddig nem vagy csak részlegesen fizették a járulékot. Ugyanez érvényes a személyi jövedelemadóra is. Míg az eddig szabályosan fizető vállalkozások tekintetében javulnak a növekedési feltételek, az eddig feketén foglalkoztató vállalkozásoknál romlanak. Márpedig a magyar gazdaságban az utóbbiak is nem elhanyagolható részarányt képviselnek.
Olyan vállalkozások százezreiről van szó, amelyek a feketefoglalkoztatás révén elért alacsony tényleges adó-, illetve járulékkulcs mellett megélnek, magasabb terhek mellett valószínűleg nem élnének meg. Azért gondolja a Fidesz és a Kisgazdapárt, hogy nem kell az adó- és járulékbevétel csökkentésétől tartani, mert feltételezi, hogy a névleges adókulcsot csökkentő hatását ellensúlyozza az adóalap kiszélesítésének a tényleges adókulcsot növelő hatása. Csakhogy ez esetben az elvárt pozitív növekedési hatás sem jelentkezik a gazdaságban.
Az a népszerű gondolat, hogy adócsökkentéssel ösztönözhető úgy a növekedés, hogy közben nem csökken az adóbevétel tömege, tehát változatlanul finanszírozhatók mindazok a költségvetési kiadások, amelyekhez senki sem szeretne hozzányúlni, megalapozatlan blöff. Aki valóban adó- és járulékcsökkentéssel kívánja megalapozni a gazdasági növekedést, annak a bevételek tömegének csökkentését is vállalnia kell, vagyis olyan reformokat is, amelyek megalapozzák a kiadások szűkítését.
(A szerző közgazdász hallgató)
|
